Ferenc pápa - Az úton járásról

„Az úton járás – a hitben is – egyfajta művészet. Ha mindig sietünk, elfáradunk, és nem érünk célba. De ha megállunk, és nem megyünk tovább, akkor sem jutunk el a célig. Az úton járás művészete azt jelenti, hogy a horizontra, a látóhatárra tekintünk, és arra gondolunk, hova is akarunk eljutni, vállalva az út összes fáradtságát. Az út pedig sokszor nehéz. Én azonban hűséges akarok maradni ehhez az úthoz, ami nem könnyű, érted? Mert van sötétség, jönnek sötét napok, az eltévelyedés napjai, sőt az elesések napjai! Elesik valaki, elesik … De gondoljatok mindig csak erre: Ne féljetek az eleséstől! Az úton járás művészetében nem az a fontos, hogy ne essünk el, hanem az, hogy ne maradjunk a földön. Kelj fel azonnal, és menj tovább! És ez szép, mindennapos munka, az utat járni emberien, emberséggel. Az utat egyedül járni, az egy ronda dolog, ronda és unalmas! Ellenben közösségben, barátokkal, akik szeretik és segítik egymást, segítik egymást abban, hogy tényleg megérkezzenek oda, ahova el akartak jutni, az más! (...) Ne félj tovább menni!” (Ferenc pápa)

(Ferenc pápa válasza egy diák kérdésére. Ferenc pápa találkozása az olasz jezsuita iskolák diákjaival és tanáraival, Róma, 2013. június 7. In: Jó napot! Ferenc pápa vagyok. Jezsuita füzetek, 2013. 56-57. old.)